“Pat Metheny (gitár) Ron Carter bőgőssel adott duó koncertjei után kérdezgette az idősebb művészt Miles Davis-ről és többek között arról, hogy Davis hatvanas évekbeli híres kvintettjével miért játszottak állandóan standardeket, amikor olyan remek anyagból válogathattak volna, mint az E.S.P., a Miles Smiles etc. korongokon rögzített eredeti szerzemények.
Carter azt mesélte Metheny-nek, hogy Davis-nek célja az volt a rongyosra játszott standardekkel, hogy a kvintett játékának egy olyan kódját hozzák létre, amit majd frissen alkalmazhatnak a stúdióban az új kompozíciókra.
Ezt a megközelítésmódot tette sajátjává Metheny, amikor a megszokott és majd négy évtizedre visszatekintő (1) komponálás – (2) stúdiófelvételek – (3) album turné – sablonja helyett úgy döntött, hogy először az új kvartettjével úgy járja körbe többször a világot, hogy a turnék során csak a (több mint 400) saját, korábbi kompozícióiból válogat. Ezek voltak az An evening with Pat Metheny koncertek. Majd egy ponton, a stúdióba megérkezve terítette ki először novella hosszúságú új kottáit társai elé.
De ahogyan elkezdetek játszani, a kvartett hangzásánál nagyobb ívek szólaltak meg Patben és rögtön világossá vált számára, hogy még egy orchestra hiányzik a háttérből. Ezért a fejben megszületett hangképhez szabta a tizenhat új kompozícióból azt a tízet, ami illeszkedni látszott a megújult elképzeléséhez, és azt a lehetetlennek tűnő feladatot adta ki a többi muzsikusnak, hogy a képzeletbeli orchestrának teret adva improvizáljanak vagy töltsék ki azokat a helyben hozzáírta kadenciákat, amiket Metheny még ide-oda illesztett – hasonlóképpen azokhoz a színészekhez, akik egy greenscreen előtt menekülnek egy elképzelt dinoszaurusz vagy űrlény elől, ahogyan egy interjúban Metheny jellemezte a helyzetet.
A felvételekkel és a kibővült kottákkal a hóna alatt Metheny felvázolta a zenekari szólamokat, de egy ponton felmerült benne, hogy egy elszalasztott lehetőség lenne, ha nem kérne fel magánál alkalmasabb zeneszerzőket erre a feladatra. Az egykori ‘avant-garde’ Don Sebesky-re gondolt, aki olyan jazz zenészek, mint Herbie Hancock vagy éppen Ron Carter improvizációit fűzte össze egy orchestrával, teljesen új hangzást és zenét eredményezve. Ezért az ‘orchestral arrangements’-re meghívta Gild Goldstein és Alan Broadbent zeneszerzőket, bár egy témát – talán éppen a leglendületesebbet, az „Everything Explained”-et – azért megtartott magának is.
A következő kérdés pedig az volt, hogy melyik orchestrával is vegye fel az így megszületett, és egészen páratlan ívű muzsikát? Bár a kelet-európai zenekarok költsége alacsonyabb, a zene filmszerű hatásai miatt a The Hollywood Studio Symphony-ra esett a választása. Nem utolsó sorban azért is, mert ennek az orchestrának a mindennapi kódja a filmmuzsika, régi és kortárs zenék feljátszása, és a zenekar harmincas átlagéletkora Metheny szerint egyszerűen olyan, nem mindennapi ritmusokra együttesen is fogékony zenészeket biztosított, akik a legjobban illettek szerzeményeinek interpretációjához.
Az orchestra felvételekre Hollywood egyik legrégebbi stúdiójában, a „The Wizzard of Oz” forgatási helyszínéül is szolgáló Sony Picture Plazában került sor, ami után Pat hallhatóan eszközölt még némi utómunkát itt-ott, egyedül vagy a kvartettjével, hogy a hangzást tovább dúsítsa. Így a hat évnyi várakozás után most megjelent, ismét csak saját szerzeményekből álló albuma egy kisebb csoda lett.
Korunk egyik legintegránsabb improvizatív jazz bandáját kapjuk ezen a korongon, amit a határtalan zenei képzelet rétegei kontextualizálnak. Minden kétséget kizáróan Metheny egyik legerősebb munkája, ami úgy integrálja szerves egésszé eddigi munkásságának jól felismerhető jegyeit, hogy közben reflektál a mai világunkra („From This Place”, Meshell Ndegeocello énekével, partnere, Alison Riley lírájával) és előre mutat. Az album tiszta zenei szépsége és letisztultsága már-már reményt és hitet ad ebben a zavaros multiverzumban.” (Németh Attila, ekultura.hu)
Kedves Gykrantz, köszönöm, hogy e remek lemezre felhívtad a figyelmemet!
A zene:
1) America Undefined
2) Wide and Far
3) You Are
4) Same River
5) Pathmaker
6) The Past in Us
7) Everything Explained
8) From This Place
9) Sixty-Six
10) Love May Take a While
A zenészek:
Steve Dress – basszusgitár, bőgő
Nico Abondolo – basszusgitár, bőgő (1)
Linda May Han Oh – basszusgitár, bőgő, hang
Cecilia Tsan, Dane Little, Eric Byers, Jacob Braun, Trevor Handy, Vanessa Freebairn-Smith – cselló
Andrew Shulman – cselló (1)
Stuart Clark – klarinét
Dan Higgins – klarinét (1)
Antonio Sanchez – dob
Jenni Olson – fuvola
Heather Clark – fuvola (1)
Laura Brenes – kürt
Dylan Hart – kürt (1)
Pat Metheny – gitár
Gregoire Maret – szájharmonika
Pat Metheny – billentyűk
Me’Shell NdegéOcello – ének
Luis Conte – ütőhangszerek
The Hollywood Studio Symphony
Gwilym Simcock – zongora
Bill Reichenbach (2), Steven Holtman – harsona
Alex Iles – harsona (1)
Alma Fernandez, Darrin McCann, David Walther, Diana Wade, Lynne Richburg, Meredith Crawford, Robert Brophy – hegedű
Shawn Mann – hegedű (1)
Amy Hershberger, Ben Jacobson, Charlie Bisharat, Eun-Mee Ahn, Helen Nightengale, Jackie Brand, Jessica E. Guideri, Lorenz Gamma, Maia Jasper, Natalie Leggett, Phillip Levy, Sara Parkins, Sarah Thornblade, Serena McKinney, Songa Lee, Tamara Hatwan, Tereza Stanislav – hegedű
Julie Gigante – hegedű
https://tinyurl.com/yb4e9g25
Visits: 10
Publication author
Szia! Valami nem kerek a hivatkozással. Nekem ezen a linken ezt a lemezt akarja behozni (de sem elérhető):
John Prine – John Prine (1971) Atlantic Records
Köszönöm, hogy jelezted.
Kijavítottam.