Taj Mahal (Henry Saint Clair Fredericks, Harlem, New York, 1942. május 17. –) kétszeres Grammy-díjas autodidakta amerikai énekes, dalszerző, blueszenész. Gitáron, bendzsón, harmonikán, zongorán és sok más hangszeren játszik. A zenéje sem klasszikus, sem könnyűzene, hanem Afrika, a Karib-térség és a Csendes-óceán déli része népeinek zenéjét foglalja egybe a blueszal.
Már gyermekkorában felismerte a populáris zene és az otthon játszott zene közötti különbségeket, érdeklődött a jazz iránt, megszerette Charles Mingus nagybőgős, Thelonious Monk zongorista és Milt Jackson vibrafonos zenéjét. A gitárosok többségével ellentétben Mahal nem a hüvelyk- és mutatóujjával, hanem a hüvelyk- és középső ujjával pengeti a húrokat.
Zenei pályafutása elején tanulmányozta az olyan blues-énekesek és –zenészek stílusát, mint Robert Johnson, Jimmy Reed, Son House, Sleepy John Estes, Muddy Waters, Big Mama Thornton, Howlin’ Wolf, Bo Diddley, Mississippi John Hurt, Brownie McGhee és Sonny Terry. Ő volt az első – ha nem a legelső – híres előadó, aki a világzene lehetőségeit kutatta.
A Labor of Love című lemezének anyagát még a kilencvenes évek végén rögzítették egy houstoni hotelszobában és a Music Maker Relief Foundation központjában Etta Baker, Neal Patman és más művészek társaságában.
Tracklist:
01 – Stagger Lee
02 – Shortnin’ Bread
03 – My Creole Belle
04 – I Ain’t the One You Love
05 – Fishin’ Blues
06 – Mistreated Blues
07 – Zanzibar
08 – So Sweet
09 – Spike Drivers Blues
10 – Hambone
11 – Walkin’ Blues
12 – John Henry
13 – Song for Brenda
https://zenekucko.com/tamalabolo
Visits: 7
Publication author
