Wandula – La récréation [2 CD] (2007) Gramofone

A brazil zenekar lemeze pontosan tíz  évvel ezelőtt, holland barátunk, Jebadaal kérésére került először a kuckóba.
A linkjei időközben elhaltak, és két merevlemezem halála miatt úgy tűnt, az album örökre elveszett számunkra.

Szerencsére Zömbik József, a kiváló, azóta azonban sajnos zárt, csak meghívásra látogatható Zenebona blog gazdája kisegített, és így ismét megoszthatom veletek ezt a remek lemezt, az ő ismertetőjével együtt:
“A Wandula egy nagy ország egészen kicsi zenekara, mégis érdemes odafigyelni rá, sőt, azt mondom, az egész brazil zenei színtér érdekes és izgalmas, különösen innen Kelet-Közép-Európából nézve. A felületes popzene mögött, a másod-, harmadvonalban értékes formációk tevékenykednek szorgosan, mint fakéreg alatti hangyák. A Wandula nem igazán illik egy skatulyába sem, bár jól körülírható, mégis egészen egyéni ízű muzsikát játszik, olyat, ami világviszonylatban is ritkaság. Mernek egyszerűek lenni. Hogy ne mondjam, már-már primitíven egyszerűek, mégis jók.

Mielőtt tovább boncolgatnám mi a Wandulázás lényege, muszáj említést tennem Levin zenekuckójáról, hiszen ott bukkantam a szóban forgó bandára. Ez egy Zömmögőhöz hasonló zenei oldal, ahol az adott lemezanyagokat le is tölthetjük. (egy ideig) A bejegyzés szerint egy holland zenehallgató javasolta az együttes népszerűsítését, így találkozhattam vele én, s rajtam keresztül mind, ki e sorokat olvassa. Ilyen egyszerű.
Tehát a Wandula motorja egy svájci énekesnő, bizonyos Edith de Camargo, akinek ritka szép, éteri, magas hangja van, és ügyesen harmonikázik. A dalokat is ő jegyzi, sokoldalúságát mutatja, hogy francia, német, angol és portugál nyelven egyaránt alkot. Hangjának zamata, s a dalok hangulata a francia revü és színház világát hozza elő, de nekem például beugrik a Cranes is, mint feltehetően tudat alatti hatás. A zenekar fontos tagja a zongorista Marcelo Torrone, aki minimalista stílusban játszik, Eric Satie és Michael Nyman nyomán, részben a Blackheart Procession, részben Yann Tiersen modorában.
Az együttes további tagjai: Raphael Buratto – cselló, Philip Ayres – hárfa, Rafel Martins – gitár, Claudio Pimentel – gitár, JC Branco – ütősök, valamint Denis Nunes – basszusgitár.
A Wandula diszkográfia nem túl terjedelmes, hiszen mindössze két lemezük jelent meg a mai napig, igaz az utóbbi dupla album. A bemutatkozó Wandula (2002) 14 számos és 50 perces, míg a már említett dupla korong La Récreation névre hallgat, s az első része 54:24, míg a második 27 perc körüli… (2007)
Khm, szóval ez kijöhetett volna egy szimplán is, egy kis rövidítéssel, de ezen nem szőrözök, mert ízléses, szerény, mégis gazdag zenei világot alkottak, mely képlékeny lepelként borítja be a hallgatót, ki legszívesebben álomra is e zenére hunyná szemét. Kipróbáltam, működött.
Azt hiszem, a Fallen Angels videót ajánlom belefülelésre, akinek ez nem tetszik, nyugodtan lapozzon tovább, a Wandula valószínűleg nem neki szól. Mi többiek pedig örüljünk, mert van minek. Zárójelbe jegyzem meg, nekünk magyaroknak is van egy Wandulánk, Cirkusz-ka néven fut, nem is rossz, csak kicsit erőltetett. Ezt a braziloknál nem érzem.”
Kedves József, köszönöm szépen!

A számok:
DISCO 1:
01. So Many Moons II
02. Fallen Angels
03. They Call It The Blues
04. Dead Man Wake
05. Sans Toi
06. Steel Night With Kidman
07. Sad Days / Mprapna Pira
08. El Paseo
09. Little Tear
10. Hors-Jeu
11. Sonhos De Einstein
12. 24 Hours
13. Borges
14. Waiting & Falling

DISCO 2:
01. Le Flâneur
02. Som Tardio
03. My Radio
04. Phantom Times
05. Lá Vem As Tardes De Domingo
06. Samira Hochzeistag
07. Promises
08. La Récréation
09. La Fin

https://zenekucko.com/04923

Visits: 10

Publication author

offline 2 hónap

Levin

177

Comments: 2243Publics: 4687Registration: 22-09-2017