Patricia Kopatchinskaja – Death and the Maiden (2016) Alpha

Patricia Kopacsinszkaja 1977-ben Moldáviában született, a szülei népzenészek (apja cimbalmos, anyja brácsás), amikor Bécsbe emigráltak, tizenhárom éves volt, jelenleg Svájcban él férjével és kislányával. De nem érzi magát sem osztráknak, sem svájcinak, ahogy Moldáviában sincs már otthon. A zenében él. Nem adatott meg neki, hogy csodagyerek legyen. Csodafelnőtt lett belőle.

A klasszikus zene olyan, mint egy nagy utasszállító hajó, amelyen mindenki a tatról bámulja, hogy milyen gyönyörű, ahonnan jövünk, de senki sem merészkedik a hajó orrába, hogy megnézze, mi is van előttünk” – írta „Bye-bye Beethoven” című 2016-os projektje kapcsán, amelyben különböző műfajú klasszikus és kortárs darabokat állított egymás mellé, hogy kérdőre vonja a hangverseny hagyományos formáját.

A lemez nem „easy-listening”, a témája a halál.
Kopacsinszkaja az adott téma mentén válogat sokszáz év zenetörténetéből, mégpedig lenyűgöző érzékenységgel és éleslátással. Az elhangzó művek között létrejövő zenetörténeti, zenei és kifejezésbeli kapcsolatok sokrétű, intellektuálisan és érzelmileg már-már fojtogatóan sűrű hálót szőnek a hallgató köré.
A Death and the Maiden (A halál és a lányka) című Grammy-díjas lemez világosan rávilágít arra, hogy Patricia Kopacsinszkajáról miért írta 2014-ben az amerikai vonós szaklap, a Strings, hogy „talán nem ő a legnagyobb vagy legjobb hegedűs napjainkban, de biztosan ő a legizgalmasabb”. Mert kiváló hegedűművészből rengeteg van, csakhogy a többségük pontosan ugyanazt csinálja, mint a kiváló hegedűművészek száz évvel ezelőtt (akkor is rengetegen voltak). Kiszolgálják a közönség igényét, és eleget tesznek a koncertszervezők felkéréseinek. Ami majdnem ugyanaz. Koncertről koncertre, lemezről lemezre előadják a nagy hegedűversenyeket, nagy szonátákat, nagy virtuóz műveket. Szép ez persze, az ember ne változtasson azon, ami működik. De kérdés, hogy valóban működik-e. Patricia Kopacsinszkaja szerint nem igazán.
Miként a címből sejthető, a lemez központi darabja Schubert 1824-es d-moll vonósnégyese, amelyre a lassú tétel miatt „A halál és a lányka” címen szokás hivatkozni. Ez a tétel ugyanis – hogy mindjárt el is kezdjünk belemerülni a zenetörténet mélyebb bugyraiba – egy hét évvel korábbi dal zenei anyagára épül, amelyben egy fiatal lány és a halál dialógusát zenésítette meg Schubert. Nyilván adja magát, hogy a rendkívül szerencsétlen sorsú zeneszerző esetében önéletrajzi ihletésű darabként értelmezzük a kvartettet, amely nem sokkal azután született, hogy Schubert szembesült gyógyíthatatlan betegségével (feltehetően szifiliszt kapott, bár ezt bizonyítani nem lehet). Négy és fél évvel később, harmincegy éves korában meg is halt.

Patricia Kopacsinszkaja egyik korábbi lemezének kísérőfüzetében kilencéves kislányával folytatott rövid dialógusok olvashatók. „Alice, szerinted meghal valamikor a zene?” – kérdezi Kopacsinszkaja. „Igen – válaszol a lánya. – Ha egy dallam nagyon megöregszik, akkor szomorú lesz, és akkor már csak popzenét fogunk majd hallgatni.” Bár azóta eltelt néhány év, úgyhogy lehet, hogy ma már nem is így gondolja, de szeretném üzenni Alice Kopacsinszkajának, hogy nincs igaza. Amíg olyan művészek tartják életben a klasszikus zenei hagyományt, mint az anyukája, addig nem fognak megöregedni ezek a zenék. Mert Patricia Kopacsinszkaja kezében a középkori bizánci ének, Dowland pavane-ja, Schubert vonósnégyese vagy Kurtág zenéje egyidős lesz: kortárs zenévé válik. A kortárs zenétől pedig nem kell félni. Nem bánt, csak nem feltétlenül pihentet.
(Fazekas Gergely)

01. August Nörmiger — Tabulaturbuch auff dem Instrumente – Toden Tanz
02. Anonymous — Byzantine Chant on Psalm 140
03. Schubert — String Quartet No. 14 ‘Der tod und das mädchen’ I. Allegro
04. John Dowland — Lachrimae ‘Seaven Teares’, No. 2. Lachrimae antiquae nouae
05. Schubert — String Quartet No. 14 ‘Der tod und das mädchen’ II. Andante con moto
06. Carlo Gesualdo — ‘Moro, lasso, al mio duolo’
07. Schubert — String Quartet No. 14 ‘Der tod und das mädchen’ III. Scherzo
08. György Kurtág — Ligatura: Message to Frances-Marie ‘The Answered Unanswered Question’, Op. 31b
09. György Kurtág — Kafka-Fragmente, Op. 24 Pt. 1, No. 4. Ruhelos
10. Schubert — String Quartet No. 14 ‘Der tod und das mädchen’ IV. Presto

Patricia Kopatchinskaja – violin
The Saint Paul Chamber Orchestra

https://zenekucko.com/07429

0

Találatok: 11

Publication author

offline 5 óra

Levin

Avatar 559
Comments: 2235Publics: 4723Registration: 22-09-2017

Patricia Kopatchinskaja – Death and the Maiden (2016) Alpha

” bejegyzéshez 9 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

kettő × négy =

Password generation