
Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat száznegyvenötödik (145) lemeze a brit Who együttes Tommy című rockoperája.
“A ’Tommy’ nyilvánvalóan nem csak az első, hanem a valaha született egyik legeredetibb és legmegrázóbb rockopera is a zenetörténetben, mely pszichológiai mélységekbe hatoló témájával olyan előadókat befolyásolt később, mint a Dream Theater. Pete Townshend elképzelése szerint a ’Tommy’ nem csak egy lebilincselő, drámai történet, hanem az adott kor, a hatvanas évek végének egyfajta lenyomata is.
Az önmagába zárkózó fiú a külső hatások elől a belső világába menekül, megnémul, megvakul és megsüketül, kizárja a külvilágot, ahogyan azt sokan megpróbálták a hatvanas évek második felében.
A ’Tommy’ annak a generációnak készült, amely a hidegháború feszültségében, az atomhalál állandó fenyegetésében nőtt fel, és minden lehetséges eszközt megpróbált felhasználni a pillanatnyi szórakoztatása érdekében – így a drogokat és a zenét is.
Emellett a történetben szereplő Tommy sok szempontból a hippikhez is hasonlít, hiszen a történet végére afféle vallási vezetővé válik (önjelölt Jézus Krisztussá, ha úgy tetszik), aki saját maga fogyatékosságát kínálja fel jövőbeni követőinek, mintegy a kegyetlen külvilágtól való elzárkózási lehetőséget. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, miért érintett meg annyi embert a ’Tommy’, és miért lett komoly témája ellenére rendkívül népszerű és közkedvelt.
A lélekbe maró történet mellé természetesen figyelemreméltó zene is társult.
A sztorit előadó muzikális anyag két vinyl korongra fért csak fel, a felvételeket pedig közel fél éven keresztül rögzítették az IBC stúdióban, Londonban. A kész dalok között voltak kifejezetten rövid, közjátékszerű alkotások és elnyújtott, pszichedelikus, esetenként progos megoldások is. Olyan híres dalok csendültek fel a lemezen, mint az Acid Queen, a Pinball Wizard, a We’re Not Gonna Take It, vagy az Amazing Journey.
Ezeket a maga korukban egyszerre lehetett kezelni különálló, önálló dalokként, melyek jól illeszkedtek a Who korabeli stílusához, de igazából egyben érték el a kellő hatást. Nem is véletlen, hogy az 1969-es és 1970-es turnén a zenekar a teljes albumot eljátszotta a koncertjein.” (hardrock.hu)
The Who:
Roger Daltrey – vocals, harmonica
Pete Townshend – vocals, guitar, keyboards
John Entwistle – bass, french horn, vocals
Keith Moon – drums
https://zenekucko.com/04659
Találatok: 5
Kedves Levin, csak az esetleges reklamációk miatt szólok, az album wavpack-ben (.wv) van feltöltve . VLC és foobar2000 lejátszó erősen ajánlott. 🙂
Köszönöm.
Ha valaki kívánja, feltöltöm FLAC-ben is.