Wynton Marsalis & Eric Clapton – Play The Blues (2011) Rhino Records, Warner Music

Marsalis, Clapton

“Első ránézésre meglehetősen furcsa párosnak tűnik Wynton Marsalis és Eric Clapton duója, még akkor is, ha „csupán” egy egyszeri produkció húzónevei (igaz, Marsalis közreműködött Clapton 2010-es albumán).

Felmenői révén az amerikai trombitás egyértelműen a vérében tudhatja a jazzt, míg az angol gitáros inkább a rock műfajában teremtett értékeket, a közös pont pedig egyértelműen a blues. És végre akad valaki (konkrétan: a zenetörténettel komolyan, klasszikus előadói és oktatói szinten egyaránt foglalkozó Marsalis), aki nem akarja mindenáron a feketéknek kisajátítani ezt az eredetileg sajátosan amerikai kifejezésmódot, mely angol és ír gyökerekkel ugyanúgy rendelkezik, mint nyugat afrikaival és afro-amerikaival. Így tekintve a dalokra azonban rögtön érthető, miért és milyen eredménnyel állhatott össze e két – mondjuk ki – szupersztár.

Az album valódi érdekessége voltaképp nem is a különös, Atlanti-óceánon átívelő együttműködés, hanem a konkrét megvalósításhoz választott stílus: az 1920-as évek egyik tipikusnak mondható felállása és az a nem mindennapi elevenség, ahogy megszólalnak a dalok. Mintha a – legtökéletesebben F. Scott Fitzgerald regényeiben ábrázolt – jazz korszak elevenedne meg egy és egynegyed órára a lemezen a maga felszabadultságával, az élvezetek (ezúttal nyilván zenei gyönyörökről lehet csak szó) hedonista habzsolásával, a másra, nem ritkán a tiltottra való rányitással, amihez mégis valamiféle elitizmus, nem mindennapi műveltségből fakadó kifinomultság társul.

Legszívesebben azt mondanám, inkább azt esik nehezemre eldönteni, kinek ne ajánljam a lemezt, de tisztában vagyok vele, hogy a jazz befogadásához – bármennyire népszerű és könnyen emészthető is ez a zene – ráhangoltság vagy előképzettség (vagyis legalább valamennyire vájt fül) szükségeltetik. Mindazonáltal valóban megéri megismerkedni a tradicionális blues világának e változatos mustrájával, hátha kedvet kapunk még több, hasonló felvételhez is. Már csak a tehetségüket a csapatnak teljesen alávető Marsalis és Clapton miatt is érdemes.” (Galamb Zoltán, Ekultura.hu)

A számok:
1. Ice Cream
2. Forty-four
3. Joe Turner’s Blues
4. The Last Time
5. Careless Love
6. Kidman Blues
7. Layla
8. Joliet Bound
9. Just A Closer Walk With Thee (feat. Taj Mahal)
10. Corrine, Corrina (feat. Taj Mahal)

Előadók:
Wynton Marsalis – ének, trombita
Eric Clapton – ének, gitár

Victor Goines – klarinét
Marcus Printup – trombita
Chris Crenshaw – harsona, ének
Don Vappie – bendzsó
Chris Stainton – billentyűs hangszerek
Dan Nimmer – zongora
Carlos Henriquez – bőgő
Ali Jackson – dob

Taj Mahal – ének, bendzsó (9, 10)

https://zenekucko.com/01748

0

Visits: 4

Publication author

offline 4 nap

Levin

Avatar 177
Comments: 2243Publics: 4687Registration: 22-09-2017

Wynton Marsalis & Eric Clapton – Play The Blues (2011) Rhino Records, Warner Music” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

kettő × 3 =

Password generation