Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat kettőszáztizennegyedik (214) lemeze az Allman Brothers Band koncertalbuma.
Az Allman Brothers Band története: siker, tragédia, szerencsétlenség és ismét siker. Negyvenöt éves munkásságuk alatt megjárták a siker csúcsait és a poklokat, de mindenképpen a rocktörténet egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású rockegyütteseként vonulnak be a Halhatatlanok Csarnokába.
A hetvenes évek elején újradefiniálták a rockzene jelentését és Amerika leghatásosabb, a többiek munkáját leginkább meghatározó zenekaraként tevékenykedtek. A csapat a blues, jazz, és country muzsika olyan ötvözetét játszotta melybe klasszikus zenei elemek is keveredtek, létrehozva azt az egyedi hangzást ami sikereik kulcsa volt.
Duane Allman 1946 november 20-án született Nashville-ben, és Floridában nevelkedett. Zenei karrierjét session zenészként kezdte, főleg soul énekesekkel működött együtt: Wilson Pickett, Aretha Franklin.
Majd a hatvanas évek végén öccsével, Greggel megalakították a Hour Glass-t, mellyel egy lemezt készítettek. Több sikertelen kísérlet után az egykori Otis Redding menedzser, Phil Walden ajánlotta nekik, hogy alakítsanak saját bandát. Egy négytagú együttest hoztak létre, azonban egy Jacksonville-i klubban üldögélve megváltoztatták a tervet, mert megismerték a Second Coming együttest, amelynek két tagját, Richard “Dickey” Bettset (1943. dec. 12.) és Berry Oakleyt (1948. apr. 4.) bevették az alakuló csapatba. Így indult útjára a nevében rövid életű Allman Joys, majd a végleges Allman Brothers Band.
A banda középpontjában Duane Allman és Betts gitárjátéka állt, ami izgalmasabbá tette a “fekete” zenét (főleg bluest), amit játszottak. A két szóló gitár felelgetős-válaszolós játéka, valamint a két dobos által szolgáltatott felfokozott ritmus adta a zenekar sajátos, teljesen egyéni hangzását.
A két gitáros remekül egészítette ki egymást, igazi élvezettel játszottak és koncerteken nemegyszer előfordult, hogy 30-40 perces, fantasztikus improvizációkat produkáltak. Az első albumon még nem az igazi formájukat hozták a fiúk, de az utána jövő korogokra már beérett a hangzás. Az Idle Wild South és az At Filmore East című lemezeiken olyan nagyszerű bluesszámok találhatók, mint a Stateboro Blues és a Stormy Monday.
Duane mindeközben egyéni utakat is járt, slide gitárjával közreműködött a Derek And The Dominoes Layla című albumán is, és részt vett az 1970-es Isle Of Wight fesztiválon is. 1971 októberében érte a motorbicikli baleset, amely halálát okozta. Lemezein a rocktörténet csodálatos gitárszolói maradtak fenn. A következő évben megjelent Eat A Peach című albumon Betts játszotta fel mindkét gitár zenei anyagát.
Nem sokkal az album megjelenése után, majdnem ugyanazon a helyen, 72 novemberében Berry Oakley szenvedett halálos motorbalesetet. A két haláleset nemcsak megviselte a megmaradt tagokat, de alapjában változtatott az együttes stílusán is. A vezetővé előlépett Betts countrys hangvétele kezdett eluralkodni, háttérbe szorítva a blues elemeket.
A 73-ban megjelent Brothers&Sisters című album már ennek jegyében született és többségében Betts kompozícióit tartalmazza. A stílusváltás azonban nem vált a banda hátrányára, ebben a korszakban olyan csodálatos alkotások születtek mint a Jessica és a Ramblin Man. Gregg Allman és társai a hetvenes évek fordulójáig ezt a zenét folytatták és albumaikra nem lehetett panasz. Alkotásaik kidolgozottak, tökéletesen megszerkesztettek voltak és minden albumon akadt egy-két kiemelkedő szám, mint például a Pegasus. 74-től kezdődően azonban ellentétek lángoltak fel Betts és a külön utakat járó Gregg között, aki néhány napig Cher férje is volt, miután elkészítettek egy közös albumot. Cher azonban elhagyta, mondván jobban szereti a piát és a kábítószereket minta nőket. Amikor 1976-ban Gregget letartóztatták kábítószer-kereskedés vádjával, ő feladta a barátját csak hogy mentse asaját irháját.
A banda tagja ezek után kijelentették, hogy soha többé nem dolgoznak vele. Átmenetileg tehát megszűnt az Allman Brothers és a tagok szólóban próbálkoztak, nem kevés sikerrel. 1978-ban újra összejöttek (minden csoda csak korlátozott ideig tart), és kiadták az Enlightened Rogues című korongot, amely ismét a rock élvonalába emelte az együttest. Ezen az albumon már ismét a két szólógitáros felállás érvényesült Dan Toler közreműködése révén. Ennek ellenére a banda nem mondhatta magát túlzottan sikeresnek, hiszen az új irányzatok (punk, disco) őrülete dívott és közönség nem igényelte a színvonalas ám kissé régimódi zenét.
1982-ben az együttes ismét megszűnt, hogy 89-ben reinkarnálódjon immár harmadszorra. 1990-ben jelentették meg a Seven Turns című albumot. A lemezt jól fogadta a kritika és a közönség is érdeklődést mutatott iránta de ez nem tartott sokáig. Következő lemezeik már csak kis példányszámban fogytak, ezért valamint kábítószeres problémák miatt a banda 95 végén ismét szögre akasztotta zeneszerszámait.
Kiváló zenéjük mellett agresszív viselkedésük emléke, valamint a két szerencsétlen haláleset is hozzájárult ahhoz, hogy legendává váljon az Allman Brothers Band. Ám a történetnek még nincs vége. A kétezres években bár folyton változó felállással, de ismét aktivizálta magát az együttes és a folyamatos koncertezés mellett új stúdióalbumokat is megjelentetett. Minőségileg a legsikerültebb a 2003-as Hittin’ The Note. Az utóbbi években a banda tagja Derek Trucks, az egyik legjobb amerikai slide gitáros. Az Allman Brothers Band 2012-ben Grammy életműdíjat kapott, miközben a Rolling Stone magazin Duane Allmant a 9. míg Derek Truckst a 16. helyre sorolta a világ legjobb gitárosai között. (rockerek.hu)
A zenekar felállása a lemez felvételeinek készítésekor: Duane Allman – lead guitar, slide guitar; Gregg Allman – organ, piano, Vocals; Dickey Betts – lead guitar; Berry Oakley – bass guitar; Jai Johanny Johanson – drums, congas, timbales; Butch Trucks – drums, tympani
+
Thom Doucette – Harmonica on “Done Somebody Wrong”, “Stormy Monday” and “You Don’t Love Me”; Jim Santi – Tambourine
A számok:
01.Statesboro Blues (Will McTell) – 4:17
02. Done Somebody Wrong (Clarence L. Lewis, Bobby Robinson, Elmore James) – 4:33
03. Stormy Monday (T. Bone Walker) – 8:44
04. You Don’t Love Me (Willie Cobbs) – 19:15
05. Hot ‘Lanta (Gregg Allman, Duane Allman, Dickey Betts, Butch Trucks, Berry Oakley, Jai Johanny Johanson) – 5:17
06. In Memory of Elizabeth Reed (Dickey Betts) – 13:04
07. Whipping Post (Gregg Allman) – 23:03
https://zenekucko.com/05119
Találatok: 4
Publication author
Pipe kiegészítése:
Annyit tudnék hozzáfűzni e remek ajánlóhoz ez az utolsó koncert ,mit a Fillmore Eastban játszottak és felvettek Bill Graham jóvoltából és bezárult örökre az épület ajtaja. Fantasztikus album, ajánlom minden rockzene szerető embernek .
Kedves Levin; pontosítani szeretnélek: A fenti felvételt 1971. március 12-13-án rögzítették. A Fillmore záró koncertje ugyan ezen év június 27-én volt. Mindez mit sem von le mindkét koncert történelmi jelentőségéből.