“Amikor a Blues Pills debütlemezének elindítása után meghallottam azt a porosan dohogó zakatolást, amivel a „High Class Woman” kezd, két dolog jutott rögtön eszembe: az egyik, hogy megszámolni sem tudom már, hányadik retro metal és rock albummal hozott össze akár csak idén is a sors, a másik pedig, hogy annak ellenére, hogy itt is egy, a ’60-as ’70-es évek zenei örökségéből táplálkozó (természetesen svéd) zenekarral van dolgom, erről képes vagyok szinte teljes egészében megfeledkezni, mert az említett zakatolás Elin Larsson karcos süvöltésével és a groove-os riffekkel karöltve egyszerűen ellenállhatatlan.
A kalandos módon az Egyesült Államokban alakult, de a svéd mellett francia gyökerekkel is rendelkező bandában zenélő srácok (a gitáros szerintem még húsz sincs, és a többiek is csak pár évvel hagyhatták el a második ikszet) nagyon rátaláltak valamire, ami nagyon sok pályatársból hiányzik: ez pedig nem más, mint az elképesztő húzás. Ennek a mestere persze a Led Zeppelin volt, akik úgy írtak monolit súlyosságú rockhimnuszokat, hogy közben az ember lába végig nyomta a bugit a pattogó groove-okra. Blues Pillsék, mi tagadás, nagyon sokat tanultak tőlük.
Ha már a hatásoknál tartunk, meg kell említeni még Janis Joplint, már csak az ének miatt is, valamint a Fleetwood Mac-et, akiktől főleg a fogós dalszerzést lesték el a svédek.
És hogy ennyire egyértelmű előzmények után mégis hogy tudnak eredetiek maradni? Érdekes kérdés ez. Amennyire az Orchid beleesett a szinte szolgai másolás hibájába, annyira van a Blues Pillsnek elég önálló hangja ahhoz, hogy egyáltalán nem zavaró, ha néha kilóg a lóláb.
Az egyetlen kérdés, ami felmerülhet a bandával kapcsolatban, hogy vajon a jövőben is tudják-e majd tartani a színvonalat. Ez főleg azért lehet problémás, mert a debütlemezre tulajdonképpen csak öt új dalt írtak, a többi már mind megjelent kislemezen, vagy ilyen-olyan EP-ken, de azért reméljük a legjobbakat. Én elsőre mindenképp bizalmat szavaznék nekik, és mást is arra biztatnék, hogy ha idén csak egy svéd retro rock lemezre van érkezése, akkor az ez legyen.” (Kökény Pali, ekultura.hu)
A számok:
1. High Class Woman
2. Ain’t No Change
3. Jupiter
4. Black Smoke
5. River
6. No Hope Left For Me
7. Devil Man
8. Astralplane
9. Gypsy (Chubby Checker)
10. Little Sun
A zenészek:
Elin Larsson – ének
Dorian Sorriaux – gitár
Zack Anderson – basszusgitár
André Kvarnström – dobok
A 2015. január 4-i bejegyzés frissítése.
https://zenekucko.com/05682
Visits: 77
Publication author
