Új Liszt született! – jelentette ki Alfred Cortot (1877-1962), a század első felének világhírű zongoristája, miután meghallgatta a genovai zongoraversenyen az akkor 19 éves Arturo Benedetti Michelangeli (1920-1995) játékát. Hogy végül ma mégsem őt tekintjük a huszadik század első számú pianistájának, az több mindenen múlt. Felvételeit hallgatva azonban kiderül: a legnagyobbak közt a helye.
A mai hallgató számára talán problematikusnak tűnhetnek Michelangeli Mozart-interpretációi. Persze, hogy nem korhű hangszeren játszik, persze, hogy kihagyja az egyébként kötelező basso continuo szólamot (de hát miért is kéne egy Steinway-en continuózni?), sőt meglehet, hogy nem minden díszítést játszik helyesen – mégis: jónéhány historikus előadásnál szívesebben hallgatom ezeket a felvételeket. Michelangeli mindvégig áttetsző, vékony, ám rendkívül kifejező zongorahangon játszik. Különösen magával ragadó a B-dúr zongoraverseny első tételének frissessége és játékossága, melyhez egyébként a remek (és hasonlíthatatlanul olasz!) zenekar is jócskán hozzájárul, valamint az A-dúr koncert fisz-moll lassújának lemondóan fájdalmas hangja.
Latolgatva, hogy a technikai tökéletességen, a természetes muzikalitáson és az intellektuális felkészültségen túl végül is mi az, amitől igazán élménnyé válik egy-egy interpretáció, egyre inkább úgy gondolom, hogy az a személyesség. Annak az érzése, hogy az előadó a művön keresztül végső soron saját magáról, saját magunkról szól. (Kerékfy Márton, fidelio.hu)
https://zenekucko.com/06926
Views: 43
Publication author
and this was the last one…
thank you 1000 !
You’re very welcome!
A napokban került a kuckóba Mozart 23., A-dúr zongoraversenye, Maria Judina előadásában.
Ezen a lemezen meghallgathatjuk ugyanezt Michelangeli előadásában is.
Itt pedig Kocsis Zoltán adja elő.