Van egy band amerikából (közelebbről Texas-ból) akire a rajongók, a kritikusok és még a fanyalgók is úgy tekintenek, mint akik a 2000-es évek elején igazi megújulást hoztak a progresszív zenébe. A tagok vérbeli művészek, akik jó darabig a saját életük kockáztatását sem érezték nagy árnak, hogy eljussanak bensőjük addig felfedezetlen inspiratív mélységeikbe.
2001-ben az At the Drive-In felbomlását követően Omar Rodríguez-López és Cedric Bixler-Zavala El Paso-ban megalakítja a mára már legendássá volt The Mars Volta együttest, amely a 2002-es Tremulant EP után 2003-ban ‘ászt húztak a királyra’: megjelent a The Mars Volta – és nyugodtan mondhatjuk a korai 2000-es évek – legjobb art rock, progesszív rock albuma a De-Loused In The Comatorium. A koncepciózus lemez egy művész barátjuk különös ‘utazását’ (szándékos herion túladagolás okozta hosszabb idejű kóma) és öngyilkosságát meséli el.
Akik ismerik a lemezt azoknak persze nem kell semmit mesélni, de akik még nem hallották, azoknak álljon itt egy-két gondolat a kritikusoktól:
-
Többször meg kell hallgatnod, hogy befogadd, de akkor sem lehetsz biztosa abban, hogy megérted Bixler-t.
Képzelj el egy jam sessiont King Crimson-nal, Fugazi-val és a 70-es évekbeli Miles-al. Ez a Mars Volta.
De ami nekem a legjobban tetszett:
Úgy üvölt, mint a Led Zeppelin, felkavar, mint a King Crimson, és lüktet, mint a korai Santana.
Gyorsan szögezzük le: a lemez korántsem egyszerű. Ne várjatok egy könnyed 60 percet! Erre tényleg rá kell szánni az időt és szinte biztosan el kél majd valami jóféle itókai a szilveszteri maradékból, hogy ‘megnyissa’ az elmét. Szükség lesz rá! Akinek maradt a ládafiában valami testesebb, komolyabb bor (egy jobbféle badacsonyi Kéknyelű vagy egy Szekszárdi kékoportó, feher pártiaknak egy juhfark a hazai vonalon) az ne féljen használni!
Amúgy a lemez rendesen ‘megkapta a magáét’:
-
- A “Drunkship of Lanterns” című szám alapján a Guitar Magazine az 55. helyre rangsorolta a 100 legjobb gitár albumok sorában.
- A Rolling Stone Magazine szerkesztői szerint ez az album a 25. minden idők 50 legjobb progresszív albuma között.
- Természetesen bekerült egy másik illusztris válogatásba is: 973. az 1001 album amit hallanod kell mielőtt meghalsz válogatásban.
A lemezt hosszasan lehetne még méltatni, de inkább hallgassátok meg! A darab a szokásosnál kicsit jobb minőségű, vinyl rip. Amúgy a birtokomban van a kiadvány Ausztrál special edition változata is négy élő bónusz felvétellel egy plusz diszken. Igény esetén erről is lehet szó 🙂 .
A kiadvány zenei anyaga:
-
- Son et lumière
- Inertiatic ESP
- Roulette Dares (The Haunt Of)
- Tira me a las arañas
- Drunkship of Lanterns
- Eriatarka
- Cicatriz ESP
- This Apparatus Must Be Unearthed
- Televators
- Take the Veil Cerpin Taxt
Az előadók:
Cedric Bixler-Zavala – vocals
Omar Rodríguez-López – guitar, bass
Jon Theodore – drums
Isaiah “Ikey” Owens – keyboards
Flea – bass
Jeremy Michael Ward – effects and sound manipulation
Lenny Castro – percussion
John Frusciante – additional guitar and synthesizer treatment
Justin Meldal-Johnsen – stand-up bass
Kellemes zenehallgatást!
https://justpaste.it/75w2h
Visits: 82
Publication author
Nálam van négy balkezes gitáros, akinek a modern gitározásra tett invenciózus hatása mintha tökéletesen fordított arányban állna a tanult gitár-műveltségével. Hendrix, Iommy, Cobain és Omar Rodriguez-Lopez.
A balkezesek nagyon érdekes ‘népek’. Tudom, mert a drága feleségem és ‘kislányom’ is az 🙂 !
Annyit tennék még hozzá, hogy a basszeros egy bizonyos Flea a Red Hot Chili Peppersből plusz egy másik “antigitárhős” John Frusciante (szintén RHCP) szinesíti az albumot.