Nagy László (1925-1978) költő a tüzes borairól híres Somló-hegy mellett, egy kis faluban, Felsőiszkázon született.
Nagy László festőművésznek készülve érkezett 1946-ban Budapestre, előbb a Iparművészeti majd a Képzőművészeti Akadémiára járt.
Mestere Kmetty János és Barcsay Jenő volt.
Korabeli versei a népi kollégista “fényes szellők” mozgalom lázas ábrándjait tükrözik.
Mély barátságok születtek ekkor, Kormos Istvánnal, Simon Istvánnal, Vígh Tamással.
Műveltségét megalapozni, átiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsész-karára. Pályakezdését az idősebb írók, Veres Péter, Déry Tibor, Kassák Lajos, Németh László, Tamási Áron és mások szimpátiája kísérte. 1949-ben már kötetes költőként, ösztöndíjasként találkozott a bolgárok őserejű népköltészetével. A műfordítás jelentős része lett alkotói létének.
A költőként vele együtt induló Juhász Ferenccel újfajta költői nyelv, poétika és szemlélet létrehozására törekedett, Nagy László emellett a hangsúlyos magyar ritmika megújító alkalmazásával is egyedit, maradandót alkotott.
Nagy Lászlónak az a megrázó felismerés volt a meghatározó ösztönzője, hogy az öntelt technokrata, anyagias önkény végveszélybe juttatta az évezredek során kikristályosodott kultúrát (Krónika-töredék; Jövendőnk háza). Mert szerinte is, az embert alkatilag csak a kultúra teszi alkalmassá az életre.
Szellemi és erkölcsi erejét mozgósítva leplezte le a faragatlan hatalom és a rövidlátó fogyasztói társadalom kultúra- és természetellenes züllöttségét (Föltárt idill; Irtsák ki a délibábot).
E romlás ellenében vitte végbe költészeti forradalmát, érvényes kifejezési eszközzé emelve azt.
Versei a József Attila-i fegyelmet, az Adyra jellemző robusztus erőt, indulatot társítják a García Lorca-i és népköltészeti szürrealisztikus látásmóddal.
Nagy László organikus felfogása valósította meg a magyar költészetben legteljesebben, legnagyobb költői erővel az úgynevezett bartóki modellt: az ősiségnek és a korszerűségnek az ellentéteket is magasrendű művészi harmóniában összefogó egységét. (Nagy László Városi Művelődési Központ, Ajka)
Nagy László megzenésített költeményeit hallhatjuk ezen a lemezen.
A dalok:
1. Adjon az Isten
2. Az én szívem
3. Aranypénz-térdű szerető
4. Himnusz minden időben
5. Az ördög hárfái
6. Köd-konda támadt
7. Ki viszi át a Szerelmet
8. Ez az álom nyughatatlan
9. Volt jegyeském (Van jegyesem)
10. Te is drága, én is drága (Én is drága, te is drága)
11. Táncbeli tánc-szók
12. Sólyom-ének mintaoldal
13. Csoda-halott
14. Todóra
15. Dona
16. Három tücsök öszzejött
17. Sztrumica letölthető
18. Játék karácsonykor
19. Rege a tűzről és a jácintról (részlet)
A zenészek:
Sebő Együttes (Sebő Ferenc, Halmos Béla, Koltay Gergely, Éri Péter) – 1, 4, 5, 6
Sebő Együttes (Sebő Ferenc, Halmos Béla, Nagy Albert, Sebestyén Márta) – 2, 3, 18
Sebő Együttes (Sebő Ferenc, Barvich Iván, Orczi Géza, Perger László) – 7, 8, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17
Sebő Ferenc – 9, 10, 19
Közreműködnek:
Geiger György – trombita (2), Győri Károly – tambura (2), Lantos Iván – duda (3, 18), Molnár Ferenc – kaval (3), Szendrődi Ferenc – tambura (2), Szőke Szabolcs – gadulka (3), Sebestyén Márta – ének (14, 11, 12, 15), Palya Bea – ének (11, 12, 15), Bognár Szilvia – ének (11, 12, 15), Buzás Attila – nagybőgő (16, 17), Paizs Miklós – doromb-ének (19), Monori András – trombita (19).
A 2013. Május 17-i bejegyzés frissítése.
https://zenekucko.com/01008
Visits: 86
Publication author
