Johann Christian Bach – Missa Da Requiem (2011) Harmonia Mundi

Johann Christian Bach

Johann Christian Bach (1735-1782) egyházzenei művei kivétel nélkül pályafutásának korai szakaszában – vagyis még 1762 előtt –, itáliai tartózkodása idején, ennek megfelelően a kor jellegzetes, részben Palestrinát idéző felfogásában születtek.

Noha a legkisebb komponista Bach fiú utazására eredetileg egy operaénekesnő miatt került sor, a javarészt Bolognában, Nápolyban és mindenekelőtt Milánóban eltöltött évek során az apai örökségtől való elszakadás talán nem is tudatos kísérlete két fontos fronton is áttörést eredményezett. Johann Christian 1757-ben katolizált, de még előtte a Mozart zenei fejlődésében is meghatározó szerepet játszó Padre Martininál kezdett ellenpontot tanulni, és nem kis részben ennek köszönhetően 1760-ban alkalmassá vált a milánói katedrális orgonista posztjának betöltésére.

1757-ben, a hitbéli váltás évében, az elsők között születetett az a két fontos egyházzenei mű – a lemezen hallható Requiem és Miserere – is, melyekben nagyszerűen érvényesül a Padre Martini-féle hatás, ugyanakkor már a sajátosan Johann Christian Bach-i muzikalitás is megmutatkozik. Az előbbi főként a szabadon kezelt cantus firmust és rendkívül bonyolult ellenpontot alkalmazó kórustételekben, az utóbbi pedig a gyakran duettek és tercettek formájában megtestesülő, kifejezetten operai, ugyanakkor a klasszika kontrasztosságát megelőlegező, expresszív áriákban. E művekben nem a gáláns, kis formákban kiteljesedő billentyűs darabok és szonáták komponistáját hallhatjuk tehát, hanem a nagyszabású zenei építmények biztos kezű mesterét, aki később majd operáiban távolodik el végleg az észak-német hagyományoktól.
A szólóhangokra írott tételekben a letisztultság és az érzelmi telítettség dominál, a dallamok inkább cantabile, mint da bravura jellegűek. Kiemelkedően szépre sikerült a Miserere tenoráriája („Et secundum multitudinem, 15), alt–tenor kettőse („Asperges me hyssopo”, 17) és szopránáriája („Cor mundum”, 18), melyekben a sajátosan Johann Christian Bach-i zeneiség szinte minden jegye jól megfigyelhető. Mozart miséiben hallani majd hasonlóan karakteres szólótételeket, Johann Christian Bach egyénisége mégis egészen egyedivé és semmi máshoz nem fogatóvá teszi e műveket és azok minden tételét. Érdemes megfigyelni még a zenekar csodálatos színeit és szimfonikusságát, azt, ahogyan a vonós és fúvós szólamok érzékeny alkalmazása és a nem egyszer minden átmenet nélküli hangulati váltások tökéletesen érzékeltetik és megtámogatják az énekesek vagy a kórus által előadott sorokat.

Nem lehet panaszkodni az előadókra sem. Különösen a kórustételekben érvényesül a korhű előadói gyakorlatban megkövetelt, ám mindig különös expresszivitással párosuló visszafogottság. A kórusszólamok a vibrátó kerülésének köszönhetően tökéletesen egységesek, minden hang makulátlanul tiszta, és mindvégig jól érezhető az arányosságra törekvés. A zenekar a kizárólag hangszeres passzusokban felettébb kifejező, időnként pedig egyértelműen brillírozik, de kizárólag a jó ízlés és a (vallásos) illendőség határai között. A szólisták kiváló adottságai furcsamód főként a kettősökben és hármasokban érvényesülnek igazán, ám tehetségük a szólótételekből is kiérződik. Az összhatás természetesen a régizene egyik neves szakértőjének, Hans-Christoph Rademann-nak köszönhető, aki értő módon és jól hallható szeretettel dirigálja mindkét darabot. E viszonylag ritkán előadott művek felvételével teljesebbé válhat a méltatlanul elhanyagolt szerzőről és általában erről a (zenei téren átmenetinek tartott) korról kialakult képünk is. Ám a lemezt a puszta élvezetért is – voltaképp elsősorban emiatt – érdemes megismerni. (Galamb Zoltán, ekultura.hu)

A művek:
Requiem
Introitus & Kyrie T 208/5
Dies irae Е 202/4
01. I. Introitus. Requiem aeternam – II. Kyrie
02. III. Sequenz. 1. Coro. Dies irae
03. III. Sequenz. 2. Aria (B). Quantus tremor
04. III. Sequenz. 3. Aria (S). Tuba mirum
05. III. Sequenz. 4. Coro. Mors stupebit
06. III. Sequenz. 5. Aria (A). Quid sum miser
07. III. Sequenz. 6. Terzetto (S, A, B). Rex tremendae
08. III. Sequenz. 7. Coro. Juste judex ultionis
09. III. Sequenz. 8. Aria (T). Ingemisco
10. III. Sequenz. 9. Duetto (A, T). Qui Mariam absolvisti
11. III. Sequenz. 10. Quartetto. Confutatis maledictis
12. III. Sequenz. 11. Aria (A). Oro supplex
13. III. Sequenz. 12. Coro. Lacrimosa
Miserere T 207/5
14. 1. Coro. Miserere mei Deus
15. 2. Aria (T). Et secundum multitudinem
16. 3. Coro. Tibi soli peccavi
17. 4. Duetto (A, T). Asperges me hyssopo
18. 5. Aria (S). Cor mundum
19. 6. Coro. Docebo iniquos vias tuas
20. 7. Terzetto (S, A, B). Libera me
21. 8. Aria (A). Sacrificium Deo
22. 9. Coro. Tunc acceptabis

Előadók: Lenneke Ruiten – szoprán; Ruth Sandhoff – alt; Colin Balzer – tenor; Thomas E. Bauer – basszus

RIAS Kammerchor
Akademie für Alte Musik Berlin
Hans-Christoph Rademann – karmester

https://zenekucko.com/05262

0

Visits: 30

Publication author

offline 2 hét

Levin

Avatar 177
Comments: 2243Publics: 4687Registration: 22-09-2017

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

nyolc − három =

Password generation