Van egy titkos Zenekuckós projektem (hopp pont most szóltam el magam, szóval akkor már nem is titkos), hogy megosztom veletek azokat a koncert felvételeket, amelyeket nagyon szeretek. Így kerültek a Kuckóba a Led Zeppelin, a Uriah Heep, Joe Bonamassa vagy a Renaissance koncert lemezei is, és most egy másik nagy kedvencen a sor.
1967-ben alkult a britt Jethro Tull együttes (a banda egy valóságos személy a XVIII. századi – ma úgy mondanánk – agrár szakember, Jethro Tull után kapta a nevét, aki nagyban hozzájárult a modern angliai mezőgazdaság megteremtéséhez) és bár a jelen írás tárgyának megjelenésekor a banda a kezdeti masszív progresszív rocktól kicsit elfordulva, inkább a folk rock-ot nyomta, a lemez anyaga felöleli mindazokat a korai Jethro Tull szerzeményeket, amelyek (szerény véleményem szerint) a bandát naggyá és sikeressé, hovatovább a kor megkerülhetetlen együttesévé tették.
A banda indulásakor a Jethro Tull hangzása több mint meglepő volt, hiszen a frontember Ian Anderson fúvós, a kedvenc hangszere a fuvola, ami valljuk be nem egy klasszikus rock hangszer. Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy zenei eszmélésemkor a Mini Török Ádámmal és az ő fuvolájával rendszeres vendég volt az Ifi Parkban (én meg ott és persze a a Bem Rock parton is (egyszer talán elmesélem, hogy lettem inkább Mini mint P. Mobil rajongó)), így a fuvola engem sokkal inkább vonzott a Jethro Tull-hoz mint másokat taszított.
A lemez kapcsán mesélhetnék az Aqualung-ról vagy a Minstrel in the Gallery-ről vagy akár a személyes kedvencemről a No Lullaby-ról, ecsetelhetném Anderson fuvola játékát, orgánumát, de aki ismeri a Jethro Tull-t az úgy is tudja, hogy miről beszélek, aki pedig nem annak csak egyetlen lehetősége van: ismerje meg, de gyorsan, mert az élet rövid! Ebben például sokat segíthet az 1978 május 28-án a svájci Bern-ben rögzített koncert felvétel.
Szerencsémre volt itthon egy üveg Côtes du Rhône így azt is elmondhatom, hogy amikor most újra hallgattam a lemezt, akkor nem csak a fülemet kényeztettem, hanem az ínyemet is. Sokan nem is tudják, de az Auchan áruházakban kifejezetten jó árasított ez a remek bor és mintha a fuvola is szebben szólna általa 🙂 .
Amit ma hoztam nektek az az eredi lemez 2004-es digital remaster (köszönöm a kiegészítést weawerchuby) változata.
A kiadvány zenei anyaga:
01 – Introduction by Claude Nobs
02 – No Lullaby
03 – Sweet Dream
04 – Skating Away on the Thin Ice of the New Day
05 – Jack in the Green
06 – One Brown Mouse
07 – A New Day Yesterday
08 – Flute Solo Improvisation / God Rest Ye Merry Gentlemen / Bourée
09 – Songs from the Wood
10 – Thick as a Brick
11 – Introduction by Ian Anderson
12 – Hunting Girl
13 – Too Old to Rock ‘n’ Roll: Too Young to Die
14 – Conundrum
15 – Minstrel in the Gallery
16 – Cross-Eyed Mary
17 – Quatrain
18 – Aqualung
19 – Locomotive Breath
20 – The Dambusters March
Az előadók:
Ian Anderson – vocals, flute, acoustic guitar
Martin Barre – electric guitar, mandolin, marimba
John Glascock – bass guitar, additional electric guitar
John Evan – piano, organ, synthesizers, accordion
Dee Palmer – portative organ, synthesizers
Barriemore Barlow – drums, percussion, glockenspiel.
Kellemes zenehallgatást!
https://justpaste.it/7xlqw
Views: 123
Publication author
Köszönöm a lemezt!
PS: Remix vagy remaster, mert nem mindegy 🙂 ?
Igaz! Javítva és köszönöm!
Kedves kalmy, köszönöm a “titkos” projektet!
Egyrészt azért, mert imádom az élő felvételek hangulatát (beleértve az élő stúdiófelvételekét is).
Másrészt pedig azért, mert szeretem a kreativitást a Kuckóban is.
Hajrá!
Nagyon köszönöm Kalmy, szuperül szól! 🙂
Stream-elve szolgálunk.