Snowy White – Highway To The Sun (1994) White Flames Music

Snowy White nevével az átlag rockzene hallgató nem biztos, hogy találkozott. (A kuckólátogatók persze nem tartoznak az átlagos rockzene hallgatók közé.)

Nem tartozik a legismertebb gitárosok közé e Föld kerekén. Már a névválasztása is furcsa, mert angol nyelvterületeken egy betű eltéréssel Hófehérkét jelent. Barátunk a rock szakmát már a hetvenes években elkezdte, és karrierje mindmáig tart. Zenei pályája meglepően színes, ugyanis megfordult a progresszív rockban, a hard rock hőskorát is megjárta, hogy végül a rock-blues-nál kössön ki…
Karrierje első mérföldöve a Peter Green-nel való találkozás volt, akivel életre szóló barátságot kötött. Snowy-nak már ekkor voltak próbálkozásai egy saját együttes létrehozására, de egyik sem robbant elég nagyot, hogy a kis klubkoncertek világából kitörjön. Ekkor jött a felkérés a Pink Floydtól. Snowy persze nem lett a banda teljes jogú tagja, hanem ,,csak” háttérgitáros a koncerteken. Néha még a stúdiómunkálatokba is besegített, hallható is gitárjátéka az Animals albumon. 1977-től kísérte a csapatot a turnékon, legnagyobb sikereit az 1980-as The Wall turnén érve el. Ekkor történt, hogy az egyik koncerten nem más állt a közönség soraiban, mint Scott Gorham, gitárost keresve a Thin Lizzy-be. Egyből felfigyelt a kissé visszahúzódó gitáros nagyszerű játékára, és hipp-hopp már meg is kötötték a szerződést. Két album készült vele, a Chinatown és a Renegade. Sajnos a kritikusok nem fogadták kitörő lelkesedéssel a lemezeket, amihez hozzájárult, hogy Snowy-nak nem mást kellett helyettesítenie, mint Gary Moore-t, ami valljuk be szinte lehetetlen feladat, főleg a legjobbnak tartott Lizzy album, a Black Rose után. A Renegade-et sok vérbeli rajongó azonban egy méltatlanul alulértékelt, rengeteg nagyszerű dalt tartalmazó lemeznek tartja (Angel of Death, Renegade, Hollywood, Mexican Girl, mind-mind slágerek lehettek volna).
Snowy 1982-ben búcsút mondott a Thin Lizzy-nek. A hivatalos verzió szerint nem szeretett volna tovább rock zenével foglalkozni, de a pletykák arról szóltak, hogy elege lett Phil Lynott drogproblémáiból. 1983-ban került újra a figyelem középpontjába, amikor is a UK Top 10-ig menetelt a Bird of Paradise-zal. Kísérteties a hasonlóság e dal és a két évvel későbbi Dire Straits Brothers in Arms című nóta között… ezt hallgatván mindenki vonja le a maga következtetéseit, nem vádolnék plágiummal egy akkora nevet, mint Mark Knopfler, mondjuk azt, hogy jelentős ihletettség ténye forgott fenn a fent említett mű megírásakor. (Adamwarlock, hardrock.hu)

A számok:
1 Highway To The Sun 4:55
2 Can’t Find Love 5:34
3 Burning Love 5:07
4 Loving Man 4:10
5 The Time Has Come 4:46
6 Heartful Of Love 4:33
7 Love, Pain & Sorrow 5:57
8 Hot Saturday Night 5:05
9 Keep On Working 8:59
10 I Loved Another Woman 3:49
11 I Can’t Get Enough Of The Blues 7:13

A lemezt készítő stábról nehéz volt bármit is megtudni, a vendégzenészeket még a lemez borítóján sem nevezték meg.
Pedig az 1. számban Chris Rea slide gitározik, a 7. számban David Gilmour, a 9. számban Gary Moore szólózik, a 3. számban pedig az “aranyhangú” Paul Carrack vokálozik.

http://links.snahp.it/784snowy

0

Találatok: 60

Publication author

offline 1 óra

Levin

51
Comments: 1717Publics: 3972Registration: 22-09-2017

Vélemény, hozzászólás?