John Fahey – The Dance of Death & Other Plantation Favorites (1964/1999) Takoma Records

Az 1960-as években megjelenő anyagain John Fahey (1939-2001) szokatlan, furcsa gitárhangzást alkalmazott, ami erőteljesen az 1920-as évek old timer és blues stílusában gyökerezett, azonban nem egyszerűen csupán másolta azt, hanem összeolvasztotta, keverte más zenei stílusokkal, játékmódokkal.

“Korai albumai a Takománál a hatvanas évek közepén sok területet kijelöltek, amiket fel akart fedezni. Hanszerkezelése, hanszerelései rengeteg zenei stíluson, irányzaton átszűrődtek, amíg eljutottak saját stílusáig, ami nagy nyitott tereket idézett meg. Darabjai legkísérletezőbb aspektusai a zenei pszichedeliát vetítették előre hosszú improvizációikkal (némelyik száma több mint 20 perces volt), indiai hangzások használatával, kiszámíthatalan stílusváltásaikkal, hátborzongatóan furcsa idegenszerűségükkel.
Személyiségének különössége, hangyás-bogaras különcsége mutatkozott meg borzalmasan hosszú dalcímeiben, hozzáfűzött jegyzeteiben is. Ezek is, szokatlan gitárhangzásai, zenei megoldásai is erősen hatnak napjainkig a kortárs – rock, jazz, modern – zenében.A hatvanas években megjelent későbbi albumai, mint a Requia és a The Yellow Princess hangkollázsok: az ortodox blues és bluegrass mellé helyeznek indonéz Gamelan zenei, tibeti vallási-zenei színeket, madár és állathangokat. 1967-ben Fahey a Red Krayolával , a Houston (Texas) városából származó pszichedelikus rock formációval készített lemezt a Berkeley Folk Festivalon. Ezt 1998-ban a Drag City független lemezkiadó újra kiadta: The Red Krayola: Live 1967 címmel.
Saját zenei kreatív működése mellett Fahey a Takomát is fejlesztette, olyan fickókat karolt fel mint Leo Kottke amerikai primitivista gitárvirtuóz, a kevésbé ismert Robbie Basho, az 1986-ban elhunyt amerikai raga gitármester vagy Peter Lang egzotikus primitivista gitárművész és a feljövőben levő George Winston “rural folk” pianista, a későbbi new age stílus egyik előfutára. Kottke debüt-albuma, a 6- and 12-String Guitar a márka sikerlemeze lett, több mint 500 ezer példány kelt el belőle. (Végül Fahey a Takoma márkát eladta a Chrysalis Records-nak a hetvenes évek közepén.)
Ugyanerre az időre Fahey aktivitása belassult, párhuzamosan erősödő alkohol problémáival. Elvesztette az otthonát, felbomlott házassága, újranősült, újravált. Salembe (Oregon) költözött, hogy ott éljen harmadik feleségével. 1986-ban különböző cukorbetegséghez és más bajokhoz vezető kórképpel diagnosztizálták. Harmadik házassága sem bizonyult sikeresnek, élete lefelé pörgő spirálba került.” -írta Bauhaus az azóta sajnosmegszűnt remek blogjában.

A számok:
01. Wine and Roses – 3:28
02. How Long – 2:55
03. On the Banks of the Owchita – 3:52
04. Worried Blues – 2:24
05. What the Sun Said – 10:11
06. Revelation on the Banks of the Pawtuxent – 2:34
07. Poor Boy (Fahey, Bukka White) – 3:19
08. Variations on the Coocoo (arr: Fahey, Clarence Ashley) – 4:00
09. The Last Steam Engine Train – 2:18
10. Give Me Corn Bread When I’m Hungry – 3:12
11. Dance of Death – 7:39

1999 reissue bonus tracks:

12. Tulip (AKA When You Wore a Tulip and I Wore a Big Red Rose) (Arr: Fahey, Jack Mahoney, Percy Wenrich) – 2:43
13. Daisy Bell (A Bicycle Built for Two) (Arr: Fahey, Harry Dacre) – 1:20
14. The Siege of Sevastopol (Arr: Haley) – 1:22
15. Steel Guitar Rag (Traditional) – 2:10

http://links.snahp.it/959fahey

0

Találatok: 0

Publication author

offline 16 perc

Levin

236
Comments: 2061Publics: 4382Registration: 22-09-2017

Vélemény, hozzászólás?