Herbert von Karajan (Heribert Ritter von Karajan) (1908-1989) uralkodója, szuverén egyénisége volt a zene világának.
A Karajan család görög származású volt, a 18. században költöztek a Török Birodalomból Bécsbe, majd Chemnitzbe. Szászország textiliparának fejlesztésében szerzett érdemeikért nemesi címet kaptak, ezzel jogot arra, hogy használhassák a “von” előtagot. Ekkor változott a nevük Karajaniszról Karajanra.
Sikereinek alapja a tökéletes mesterségbeli tudás, a fanatikus munkaszeretet és a tökéletességre való törekvés volt. Könyörtelen művészi igényessége nem ismert határt sem önmagával, sem a zenekarral, sem az énekesekkel szemben. Mindezzel számos súrlódást, kisebb-nagyobb konfliktust provokált – a sikersorozatot botrányok kísérték a Scalában, Salzburgban, Bécsben és a Berlini Filharmonikusok élén. Ez utóbbi zenekar maradt tevékenységének középpontjában, de a sorozatos viták megrontották a muzsikusok és Karajan kapcsolatát, ezért 1989 áprilisában lemondott berlini tisztségéről.
Nagyszerű formaérzékkel rendelkező, szuggesztív egyéniség volt. Operakarmesterként és koncert-dirigensként egyaránt a 20. század legkiválóbbjai közé tartozott. Interpretációjának pontosságáról és tárgyilagosságáról volt nevezetes, bár élete vége felé stílusa egyre személyesebbé vált. A körülötte dúló viharok során nem művészetét, hanem karakterét bírálták sokan: diktátori ösztönét, amely nem tűrt ellentmondást, s csak az alávetettséget viselte el másoktól.
Zenei hagyatéka rendkívül gazdag, több száz lemezt készített, melyek összesen 12 millió példányban keltek el. Egész sorozatokat, Beethoven szimfóniáit, Mozart- és Wagner-operákat ismételt meg, a tökéletességet hajszolva. A zenészek üzletszerűséggel vádolták, de lázadni már csak betegsége idején mertek ellene. 1989. július 16-án hunyt el.
Karajannak nagy jelentősége volt a CD-k kifejlesztésében. Úttörő szerepet vállalt e technológia és a formátum népszerűsítésében. A hagyomány szerint az eredetileg 60 perces műsoridőre tervezett compact disc-eket 74 percre bővítették – mindezt azért, hogy a Karajan által vezényelt Beethoven IX. szimfónia ráférjen egy lemezre.
Anton Bruckner a felső-ausztriai Ansfeldenben született 1824. szeptember 4-én. Gyermekkorában orgonálni tanult és templomi kórusban énekelt. Később, mint falusi tanító, ő volt a felelős az iskola és a templom zenei eseményeiért is. 1856-ban a linzi székesegyház orgonistája lett, ekkor lépett aktívan zenei pályára. 1860-ban a linzi fiúkórus vezetésével is megbízták. A hatvanas években nagy lendülettel bontakozott ki alkotótehetsége, egymás után írta nagyszabású szimfonikus műveit. Rajongott Wagner művészetéért, vele személyes kapcsolatot is sikerült teremtenie. 1868-ban Bécsbe költözött, ahol először a konzervatóriumban, majd a bécsi egyetemen tanított. Közben orgonaművészként nagy sikereket aratott Franciaországban, Angliában és Svájcban. Utolsó éveiben visszavonult, minden energiáját megkezdett IX. szimfóniájának befejezésére fordította, azonban 1896. október 11-én bekövetkezett halála miatt a mű befejezetlen maradt. A mai zenehallgatónak úgy tűnik, Bruckner zenéje inkább az osztrák barokk egyházi műveknek, mint Wagner stílusának nyomát viseli. Osztrák népzenei elemeket feldolgozó, romantikus hévtől átfűtött, nagylélegzetű zenekari műveinek igazi vonásait az 1932 óta folyamatban levő összkiadás hiteles partitúrái fedik fel igazán. (fidelio.hu)
Symphony No.7 in E major – Ed. Haas
1. Allegro moderato
2. Adagio. Sehr feierlich und sehr langsam
3. Scherzo. Sehr schnell – Trio. Etwas langsamer
4. Finale. Bewegt, doch nicht schnell
Wiener Philharmoniker, Herbert von Karajan
http://links.snahp.it/881bRucK_nER
Visits: 7
Publication author
