Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat ötvenkettedik (52) lemeze az amerikai Beach Boys albuma. “Az együttes basszusgitáros-dalszerző-producer vezetője, a 22 éves Brian Wilson 1964 év elején halálos fenyegetésként élte meg a Beatles amerikai áttörését, és a korábbinál is nagyobb fokozatra kapcsolt, hogy felülkerekedjen új vetélytársain: megállás nélkül dolgozott a stúdióban, folyamatosan turnézott zenekarával, és áprilisban egy stúdióbeli veszekedés után kirúgta addigi menedzserüket, Murry Wilsont (a saját apját!). Amikor karácsony előtt néhány nappal a Beach Boys újabb turnéra indult, a fizikailag és érzelmileg kimerült Brian összeomlott: a Houstonba tartó repülőgépen pánikroham tört rá, fejét egy párnába fúrva zokogott és sikítozott. A zenekar vezetője nélkül zavarta le a turnét, Brian hazautazott Los Angelesbe, füvezett és a jövőn gondolkodott. Elhatározását végül 1965 januárjában közölte hazatérő társaival, két öccsével, a dobos Dennisszel és a szólógitáros Carllal, unokatestvérével, az énekes Mike Love-val, és középiskolai haverjával, Al Jardine ritmusgitárossal: a jövőben nem akar részt venni a turnékon, minden energiáját a dalszerzésre és a stúdiómunkára kívánja koncentrálni. Az együttes némi vonakodás után rábólintott Brian döntésére, s a megüresedett basszusgitárosi posztot 1965 tavaszától Bruce Johnston töltötte be a turnézenekarban.
Az új munkamegosztás első gyümölcse az 1965 márciusában kiadott kilencedik Beach Boys-album, a Today! című nagylemez volt. A Today! dalaiban már nincsenek szörfdeszkák, vagány autók és tengerparti szöszik, vannak helyettük gazdagon hangszerelt miniatűr popszimfóniák ütősökkel, vonósokkal, fúvósokkal, tucatnyi stúdiózenésszel, komplex vokálokkal, a lemez B oldalán pedig egymás után öt szomorú, romantikával és melankóliával átitatott, szívszorítóan személyes dal, melyekben egy érzelmileg labilis fiatalember vall bizonytalanságáról és szeretetvágyáról – 1965-ben senki más nem öntötte ki ilyen nyíltan a szívét egy poplemezen. A Today!-jel tovább folytatódott a Beach Boys sikersorozata, az album és a róla kimásolt kislemezek is jól fogytak, Brian „új” zenéje, úgy tűnt, kommerciálisan is életképes. A sikeren felbuzdulva Wilson 1965-ben még tovább merészkedett az új hangzás irányába, a Help Me Rhonda, a California Girls, a Let Him Run Wild egy elképesztő sebességgel fejlődő dalszerző-producer munkái, merész ritmus- és hangnemváltásokkal, szimfonikus felhangokkal, Brian dzsesszen iskolázott stúdiózenészeinek laza profizmusával.” (Deimanik László, recorder.bog.hu)
A Beach Boys:
Al Jardine – lead, harmony and backing vocals; electric rhythm guitar; bass guitar; handclaps
Mike Love – lead, harmony and backing vocals; handclaps
Brian Wilson – lead, harmony and backing vocals; four and six-string bass guitar; grand, upright and tack piano; baldwin harpsichord; hammond organ; handclaps
Carl Wilson – harmony and backing vocals; lead, rhythm and twelve-string guitar; six-string bass guitar; handclaps
Dennis Wilson – lead, harmony and backing vocals; drums, tambourine, handclaps
A dalok:
01. “Do You Wanna Dance?” (Bobby Freeman) 2:19
02. “Good to My Baby” 2:16
03. “Don’t Hurt My Little Sister” 2:07
04. “When I Grow Up (To Be a Man)” 2:01
05. “Help Me, Ronda” 3:08
06. “Dance, Dance, Dance” (B. Wilson/Carl Wilson/Love) 1:59
07. “Please Let Me Wonder” 2:45
08. “I’m So Young” (William Tyus) 2:30
09. “Kiss Me, Baby” 2:35
10. “She Knows Me Too Well” 2:27
11. “In the Back of My Mind” 2:07
12. “Bull Session with the ‘Big Daddy'” (The Beach Boys) 2:10
http://links.snahp.it/152bEaCh_boYs
Találatok: 2
Publication author
