“A hollywoodi munkaebédeken elsősorban a precedensértékű perek indítják be a nyálelválasztást, közülük is a hétköznapi hőstörténeteket rejtő periratok a legkapósabbak, melyek a hatalmasok ellen fellépő kisember hányattatásait dokumentálják.Pofonokból rendesen kijut filmünk hősnőjének, Joseynak is: az elsőt rögtön a főcím után férjétől kapja, majd gyerekestül hazaköltözik a rideg szülői házba, s szép sorjában jön a többi is. Mindez még nem indokolná, hogy egy olyan divatos üdvöske alakítsa a gyermekeit egyedül nevelő anyát, mint amilyen az Oscar-díjjal is kitüntetett Charlize Theron, a családi drámára ráígért tárgyalótermi hőstörténet azonban kellő étvágyat csinálhatott a szerephez.
Mivel már a borítón is vastag betűvel van szedve, nem árulunk el nagy titkot, hogy Josey személyében a legelső, szexuális zaklatásért indított csoportos kereset főszereplőjéhez van szerencsénk, egy minden lehetséges fórumon megalázott nőhöz, akit már az első munkanapján foghegyről lekurváznak, később azonban kis híján meg is erőszakolnak új munkahelyén, a férfiterritóriumnak számító bányatelepen.
A hollywoodi gyártósoron a Kőkemény Minnesotával debütáló Niki Carót az isten is erre a projektre teremtette, hiszen első filmje, A bálnalovas tanúsága szerint nemcsak a kisközösségek működésének figyelmes szemlélője, de kellő empátiával viseltetik a férfiak dolgába avatkozó és ezért kiközösítéssel büntetett női hősök iránt.
A partra vetett óriás bálnák helyett ezúttal Minnesota gépóriásokkal benépesített ércbányái szolgálnak egzotikus látványosságként, North Country bányászvárosának kiskocsmákból, kertes házakból és gyárépületekből álló munkásmiliője adja a helyi ízeket.
Caro jó érzékkel porciózza a drámai betevőt, jut is belőle mindenhova: gyárba és öltözőbe, kocsmába és tárgyalóterembe, ünnep- és hétköznapra, s mindehhez van elég jó színésze, akik kitöltik a tereket.
Presztízsprojektről lévén szó, a második és harmadik sorokban is olyan kisember-specialisták ráncolják a homlokukat, mint Frances McDormand, Sissy Spacek és Sean Bean, akiknek hosszú pályafutásuk alatt megvolt már egy-két bányászváros, úgyhogy pontosan tudják, mi is a nyelvjárás errefelé.
A főszerep persze Theroné, akinek A rémért kapott Oscar-díja után ismét megérte összemaszatolnia bájos kis arcocskáját: nem túl eredeti, de a drámát mégiscsak összetartó alakításával olyan híres egyedülálló anyák és munkáshősnők mögött sikerült pontszerző helyen végeznie, mint Julia Roberts Erin Brockovicha és Sally Field Norma Rae-je.” írta Köves Gábor csipkelődős hangvételű kritikájában a mancs.hu-n.
A film zenéje:
1. Gustavo Santaolalla – North Country (2:07)
2. Leo Kottke – Girl Of The North Country (3:34)
3. Bob Dylan – Tell Ol’ Bill (5:08)
4. Warren Zevon – Werewolves Of London (3:28)
5. Kim Carnes – Bette Davis Eyes (3:49)
6. Bellamy Brothers – If I Said You Had A Beautiful Body (Would You Hold It Against Me) (3:17)
7. Bob Dylan – Lay Lady Lay (3:19)
8. Gustavo Santaolalla – A Saturday In My Classroom (3:48)
9. Bob Dylan – Sweetheart Like You (4:35)
10. Mac Davis – Baby Don’t Get Hooked On Me (3:05)
11. Bob Dylan – Do Right To Me Baby (Do Unto Others) (3:52)
12. Gustavo Santaolalla – Standing Up (2:43)
13. Cat Power – Paths Of Victory (3:22)
https://ouo.io/w0FqqM
Visits: 41
Publication author
