Willy DeVille (született William Paul Borsey Jr., 1950 – 2009) énekes, dalszerző harmincöt éves pályafutása során mindvégig az amerikai zenei élet egyik lebilincselően egyéni hangvételű szereplője volt.“William Borsay a hatvanas évek második felében kezdett el zenélni New York híres/hírhedt művésznegyedében, a Lower East Side-on, majd miután egyik alkalmi együttesével sem ért el sikereket, sem pedig a közös hangot nem találta meg egyikkel sem (két évig próbálkozott Londonban is), Borsay a hetvenes évek elején San Franciscóba költözött. Ott alapította meg zenekarát 1974-ben, melyet később Mink DeVille-nek neveztek el, ő pedig magát Willy DeVille-nek.
A New Yorkból korábban kiábrándult DeVille 1975-ben visszatért együttesével a városba, ahol három éven keresztül (1975 és 1977 között) a punkrock és az újhullám születése ikonikus jelentőségű klubjának, a CBGB’snek volt a házi zenekara. Ennek köszönhető, hogy a Mink DeVille-t a mai napig punkzenekarként szokás kezelni (meg persze annak, hogy szerepelt az 1976-os Live At CBGB’s válogatáson), holott az együttes sokkal inkább kötődött a blueshoz és az r&b-hez.
1977-es első lemezének (Cabretta) a Neil Younggal (illetve a hozzá valamilyen formában kötődő Buffalo Springfield és Crazy Horse zenekarokkal) és a Rolling Stonesszal is dolgozó Jack Nietzsche volt a producere, illetve az azt követő kettőnek is aztán (valamint azoknak a daloknak is, melyeket Willy DeVille William Friedkin mocskos New York-filmjéhez, a Portyánhoz vett fel akkoriban). A Mink DeVille-nek a nyolcvanas években már csak Willy DeVille volt az egyetlen eredeti tagja, őt különféle sessionzenészek kísérték.
Az akkoriban egy ideje már szólóelőadóként dolgozó Willy DeVille 1987-ban adta ki első saját lemezét Miracle címmel, ezt Mark Knopflerrel vette fel közösen, és szerepelt rajta máig legnagyobb kereskedelmi sikert elérő dala, a Storybook Love (amely a nagysikerű A herceg menyasszonya című film betétdalává lett).
A nyolcvanas évek végén költözött New Orleansba, ahol felvett a helyi soul, blues és voodoo zenék előtt tisztelgő lemezt (Victory Mixture), majd egyre mélyebbre ásott Amerika nemzetiségekben és színekben gazdag történelmébe és gyökérzenéibe – ennek jegyében telt a kilencvenes évektől zenei munkássága. 1992-ben Los Angelesbe ment, ahol spanyolajkú zenészekkel vette fel Backstreet Of Desire című albumát.” (rockdiszkont.hu)
A számok:
1. Empty Heart
2. All In The Name Of Love
3. Lonely Hunter
4. Even While I Sleep
5. Voodoo Charm
6. Come To Poppa
7. Chemical Warfare
8. Hey! Joe
9. I Call Your Name
10. I Can Only Give You Everything
11. Jump City
12. Bamboo Road
13. All In The Name Of Love (salvation army version)
A zenészek:
Jeff “Skunk” Baxter – guitar (“Jump City,” “Voodoo Charm”)
Children’s Choir (“Chemical Warfare”)
Quincy McCrary
Elizabeth Moss
Tamera Mowry
Tia Mowry
Marta Woodhull (dir)
Luis Conte – percussion (“Jump City,” “Voodoo Charm”)
Willy DeVille – vocals, slide guitar
Dr. John – synthesizer, piano, tambourine, horn arrangements (“Jump City,” “Voodoo Charm”)
John “Streamline” Ewing – trombone (“Jump City,” “Voodoo Charm”)
Dennis Fongheiser – percussion, drums
Freebo – tuba (“Jump City,” “Voodoo Charm”)
Jim Gilstrap – background vocals (“Bamboo Road”)
David Hidalgo – accordion (“Even While I Sleep”)
Freddy Koella- guitar, mandolin, violin
Lost Angels Band of Salvation Choir – background vocals
The Lost Angels of the Vieux Carre – background vocals
Steve Madaio – trumpet (“Jump City”)
Los Camperos de Nati Cano (“Hey Joe”)
Victor Manuel Villa – violin, arranger
Juan Jose Almaguer – violin, gritos
Jesús Guzmán – violin, gritos
Juan Morales – guitar
Luis Damian – vihuela
Jose Arellano – guitarrón
Carlos “Gudino” Jimenez – trumpet
Reggie McBride – bass, fretless bass
Joel Peskin – baritone saxophone (“Jump City,” “Voodoo Charm”)
Lon Price – saxophone (“Jump City,” “Voodoo Charm”)
Brian Ray – guitar
Zachary Richard – accordion (“Bamboo Road”)
John Philip Shenale – synthesizer, percussion, piano, strings, keyboards
Bonnie Sheridan – background vocals (“Voodoo Charm”)
Fred Staehle – drums, wingertree
Efrain Toro – percussion, conga, sound effects, shaker
The Valentine Brothers – background vocals
Billy Valentine
John Valentine
Jimmy Z (Jimmy Zavala) – harmonica (“Come to Poppa”)
http://ouo.io/Gzn50j
Visits: 10
Publication author
“Willy DeVille – Backstreets of Desire (1992/1994) Rhino Records” bejegyzéshez egy hozzászólás