John Paul Jones – Zooma (1999) Discipline Global Mobile

John Paul Jones a Led Zeppelin legkevésbé elismert zsenije. Hogy ez a visszahúzódó természete, sztárallűröktől mentes élete, vagy Jimmy Page azon mesterkedésének következménye, hogy a basszust következetesen háttérbe szorította a Led Zeppelin stúdiólemezeinek hangzásában, nem tudom.

Mindenesetre annyi szerintem bizonyos, hogy a Zeppelin nem lett volna az, ami nélküle. Csak hallgassátok meg a kiadott koncertalbumokat, ahol bizony ott a basszus, és így az évek során lassan lehet basszusgitárosként is értékelni emberünket, nem csak vitathatatlan érdemű hangszerelőként és dalszerzőként. Például meggyőződésem, hogy a Black Dogot igazából ő írta.

Jones nem volt túl termékeny a Led Zeppelin 1980-as megszűnte után. Pár albumon producerkedett (pl. R.E.M.), 1985-ben csinált egy filmzenealbumot Scream For Help címen, majd 1994-ben egy döbbenetes lemezt Diamanda Galással, a Zoomát követően 2003-ban egy kevésbé bejövős lemezt, a Thunderthiefet. Jones képes éveket szöszölni lemezeivel, ez az album is egyben volt már állítólag 1997-ben is, de az is lehet, hogy kivárta a Page-Plant páros 1998-as – eléggé sűrű – évének lecsengését a megjelenéssel.

A Zooma Jones szólóéletművének koronagyémántja. (Megjelent 1999. szeptember 13-án.) Alapvetően brutális darabok alkotják a lemez szerkezetét. Mindent elsöprő, ugyanakkor keményen pszichedelikus zúzások (Zooma, Goose, Gring, B. Fingers, Tidal), és lehengerlő erejű slide-os bluesok (Snake Eyes, Nosumi blues). A pszidhedelia az album borítóján is tetten érhető, színes elmosódott színeiben, és fénylenyomat betűtípusában. Ezzel együtt sokszínű az album, jazzrock négyhúros basszusgitárra a Bass ‘n’ Drums, és egy szép lírai dal a The Smile Of Your Shadow. A Snake Eyes parádés darab. Hogy hogyan jön organikusan szimfónikus nagyzenekar a blueshoz hangszerelésben, hát ennek utánozhatatlan iskolapéldája ez a szám. A Nosumi Bluesról az elmúlt 10 évben líneárisan erősödött bennem egy érzés, mely mára meggyőződéssé vált: Szerintem ez a darab a Led Zeppelin egyik kiadatlan számának, illetve tulajdonképpen kidolgozatlan ötletének, a Jennings Farm Bluesnak a kikerekítése. Gyakran használ a számok előtt kisebb-nagyobb intrókat, elektronikus hangokat Jonesy, felvezeti a hangulatokat. Az album összes dala instrumentális, csak felismerhetetlen mormogások, nevetések, kántálások találhatóak elszórtan a számokban. Sajnos a 2003-as lemezén több dalban éneklésre vetemedett John Paul Jones, és azt hiszem a Zooma legnagyobb szerencséje, hogy ’99-ben ettől még tartózkodott. Multiinstrumentális zenészünk 4, 10, és 12 húros basszusgitáron, lap steel gitáron, mandolinon, és kymán is játszik a lemezen. A dobon kívül tulajdonképpen minden érdemi dolgot ő játszott fel.

1999. végén, és 2000-ben egy vastag turnét is vállalt ezzel a lemezanyaggal trió felállásban. Billentyűzött, basszusozott, lap steel gitárt használt, miközben egy dobos és egy chapman stickes csóka dolgozott alá. Néhány Led Zeppelin dal is előkerült, mint például a Black Dog és a When The Levee Breaks. Joneshoz méltó avantgardizmussal hangszerelve, előadva. Nagyon zsír a Black Dog énektémája lap steel slide-dal variálva. A zooma szó állítólag egy afrikai törzsi csatakiáltás. (passzio.hu)

Publication author

offline 2 hónap

Levin

177

Comments: 2243Publics: 4687Registration: 22-09-2017