Alwin “Al” Lopez Jarreau (1940-2017)
Kevés már az ilyen bölény. Az olyan zenész, aki nemcsak virtuóz, de nagybetűs alkotó, hiteles művész, utánozhatatlan jelenség. Aki mögé fölösleges odapakolni a marketinggépezetet, mert ő bizony nem eladó, nem termék, nem holmi talmi műanyagfigura. Az Al Jarreau-szerű bölények – akár félévszázados – titka: az alázat. A hit. Az empátia. A géniuszokat a köznapi aduászoktól megkülönböztető folytonos adni-átadni akarás igénye, képessége. A progresszió. No és egy bohócsipka, ami oly furcsán-csálésan is passzol hozzá.
Al Jarreau az eklektika művésze. A fiatalabbak közül Prince még ilyen. Sokoldalúsága legfőbb bizonyítékaként kötelező megemlíteni, hogy a karrierje során három különböző kategóriában (jazz, pop, rhythm ‘n’ blues) is bezsákolta a Grammy-t! Ámbár ő maga nem az a dicsekvős, önimádó személyiség. (Szabó Zoltán Attila, nepszava.hu)
Sajnos mindkét, az írásban említett bölény már az örök vadászmezőkre távozott.
Kedves gykrantz, köszönjük a lemezt!
A lemez felvételei egy stúdiókoncerten készültek.
A zenészek: Alto Saxophone – David Sanborn (tracks: 6; 7), Kenny Garrett (tracks: 8); Backing Vocals – Jeff Ramsey, Sharon Young, Stacy Campbell; Bass – Marcus Miller; Drums – Steve Gadd; Guitar – Eric Gale, Paul Jackson Jr. (tracks: 1); Keyboards – Joe Sample, Neil Larsen; Percussion – Bashiri Johnson (tracks: 4), Don Alias (tracks: 11), Paulinho Da Costa; Synthesizer – Jason Miles (tracks: 4), Philippe Saisse; Tenor Saxophone – Michael Brecker (tracks: 4); Trumpet – Michael “Patches” Stewart; Vocals – Al Jarreau, Kathleen Battle (tracks: 4).
https://tinyurl.com/ycasezva
Visits: 18
Imádom, imádtam! Nyugodjon békében! Az album minőségét fémjelzik a hasonlóan híres zenészek.