A zsenik általában (szinte kivétel nélkül) a hétköznapi emberek számára meglehetősen furcsa figurák. Nem véletlenül szokták mondani azt, hogy a zsenit az őrülttől csak egy paraszthajszál választja el.
A fenti ősi tapasztalat az elmúlt század második felének egyik legnagyobb zongoristája, Arturo Francesco Andrea Giovanni Maria Benedetti Michelangeli (1920-1995) esetében is igaznak bizonyult.
Michelangeli hangszerének világviszonylatban egyik legnagyobb művésze volt az említett időszakban, de zenei karrierje mellett képzett orvos, pilóta és autóversenyző, valamint az antifasiszta mozgalom tagja volt a II. világháború időszakában.
A zeneítészek Horowitz és Richter mellett a század egyik legkimagaslóbb zongora virtuózának tartják. Hibátlan játékáról volt híres. A tökéletesség szinte rögeszméje volt.
1965-ben BDM néven könnyűzenei lemezkiadót alapított két barátjával. Ez 1968-ra csődbe jutott. Benedetti Michelangeli a vagyonával felelt a cégért: egy fellépés bevételét, két nyaralóját, és amit sosem bocsájtott meg, két zongoráját foglalták le, mindezt megalázó módon, egy Riminiben tartott koncertjén, a közönség előtt jelentette be a végrehajtó.
Ezt követően örökre elhagyta Olaszországot, Svájcban telepedett le.
Aldo Moro olasz miniszterelnök és Sandro Pertini köztársasági elnök békítési kísérlete is eredménytelen volt. Megvonta a névhasználat jogát a Bresciában 1965 óta évente megrendezett zongorafesztiváltól is. (Halála után a fesztivál viharos gyorsasággal visszaszerezte a névhasználat jogát.)
1993-ban fizetett hirdetésben mondta le négy londoni koncertjét, mert a rendezők megengedték, hogy nyolcvan olasz jegyet váltson.
A Warner lemezkiadó halála 20. évfordulójára 14 CD-n megjelentette Michelangeli náluk készült összes felvételét.
Robert Schumann (1810-1856) német zeneszerző, a romantikus zene egyik legkiemelkedőbb és legnépszerűbb alakja volt.
„Egybefűzött capricciók: érzelmes naplójegyzetek, zenei alakban.” – írja Schumann zenéjéről Harold C. Schonberg. Az 1820-as évek hatalmas változást hoztak a zenébe, Beethoven és Schubert megírták utolsó műveiket, a klasszikus formákat végsőkig feszítve. Közben Európát járták olyan művészek mint Paganini, Moscheles, Hummel vagy Field akiknek zenéjét ma már ritkán hallani, de ők voltak hatással az ifjú romantikusokra, egy teljesen új generációra akik teljesen újraértelmezve használták a régi formákat, vagy éppen teljesen szakítottak velük.
Edvard Grieg (1843 – 1907) norvég zeneszerző, zongoraművész apja gazdag, skót származású kereskedő, anyja zenész és költő egy jó nevű bergeni családból. Hatéves korában anyjától tanult zongorázni, a rossz fizikumú beteges kisfiúból talán sosem lesz muzsikus, ha a mama nem bátorítja. Már ekkor szeretett órákon át kísérletezni a zongorával. Grieg nem szerette az intézményes életet, iskolába kerülve lázadozott és több szökési kísérlete volt. 15. születésnapján fordulat következett be, mert a családot meglátogatta Ole Bull, “észak Paganinije”, Norvégia büszkesége. Edvard játéka nagyon megtetszett neki és erősködött, hogy legyen a fiúból zenész. Így 1858-62 között Lipcsében zongorázni és zeneszerzést tanult, majd befejezve a tanulmányokat hazatért.
Barátjával (Rikard Nordraak) együtt lelkesedtek minden iránt, ami norvég – sagák, hegyek, fjordok és a falusi emberek iránt. Ennek a lelkesedésnek a gyümölcse az Euterpe társaság, amelyet vele és más zeneszerzőkkel hoztak létre a skandináv zene felkarolására. Grieg számára küldetése világossá vált, zenéjében kifejezésre akarta juttatni Norvégia szellemét. Először még utazgatott, útja során érte Nordaak halálhíre. Barátja tiszteletére belefogott Gyászinduló Rikard Nordraak emlékére című művébe. Visszatérve Norvégiába, Christianaiában (Osloban) telepedett le. Nehezen talált munkát. 1866. október 15-én megszervezett egy történelmi eseménynek számító hangversenyt (ekkor Norvégia Svédországhoz tartozott), ahol csak norvég zene szólt – Nordaak néhány dala, Grieg néhány zongoradarabja és első hegedűszonátája. A hangverseny nagy sikert aratott. 1867 januárjában megindította a norvég zeneakadémiát, karmestere lett a Harmoniske Selskabnak. (http://www.irodalmiradio.hu/)
https://tinyurl.com/y8lfza9g
Visits: 11
Publication author
