Joni Mitchell (1943) kanadai dalszerző-énekesnő kilencedik nagylemezének műfaját, stílusát a Wikipédia nagyvonalúan így határozza meg: folk-rock, folk jazz, jazz fusion, world 🙂 .
“Az 1943-ban született kanadai Joni Mitchell neve, művészete nem sokat mond a magyar és európai zenehallgatóknak, pedig egészen kivételes életművet tudhat maga mögött a folk-, rock-, jazz- és sanzon éneklés nagyasszonya, akit az amerikai kontinensen hatalmas elismerés és tisztelet övez.
Joni Mitchell pályáját, mint dalok zeneszerzője és ihletett szövegírója kezdte a 60-as évek közepén, de első, igazán nagy sikerét 1970-ben aratta a Both Sides, Now című, egy szál gitárral kísért dalával.
A nyolcszoros Grammy díjas Joni Mitchel ma szakmailag az egyik legnagyobbra értékelt komponista és előadó a tengerentúlon.” (Horváth Jenő, amikisvarosunk.hu)
A dalok:
All songs written and composed by Joni Mitchell, except where noted.
01. Overture – Cotton Avenue 6:41
02. Talk to Me 3:45
03. Jericho 3:22
04. Paprika Plains 16:21
05. Otis and Marlena 4:09
06. The Tenth World (Joni Mitchell, Don Alias, Manolo Badrena, Alex Acuña, Airto Moreira, Jaco Pastorius) 6:45
07. Dreamland 4:38
08. Don Juan’s Reckless Daughter 6:36
09. Off Night Backstreet 3:20
10. The Silky Veils of Ardor 4:01
A zenészek: Joni Mitchell – guitar and vocals, piano, backing vocals; Alejandro Acuña – congas/cowbell, backing vocals, shakers, ankle bells; Airto – surdo; Don Alias – bongos, congos/clave, backing vocals, snaredrum, sandpaper blocks; Manolo Badrena – congas/coffee cans and lead vocal on “The Tenth World”, congas; Larry Carlton – electric guitar; Michel Colombier – piano; Glenn Frey – backing vocals; Michael Gibbs – conductor of orchestra on “Paprika Plains” and “Off Night Backstreet”; John Guerin – drums; Chaka Khan – backing vocals; Jaco Pastorius – bass, bongos, cowbells; Wayne Shorter – soprano saxophone; J.D. Souther – backing vocals
https://zenekucko.com/05531
Visits: 32
Publication author
Georgie írta 2017. januárjában:
“Amikor első alkalommal hallgattam meg rendes hangfallal – még szalagos magnóval, a 80-as évek elején – az 1. számot (Overture – Cotton Avenue), Jaco Pastorius basszgitár játéka egy életre meghatározó módon győzött meg arról, hogy ez a hangszer mennyire fontos kíséretet adhat jeles előadóknak. A többi zenész is – persze – külön több fejezetet érdemel Joni Mitchell munkatársaként, annyira meghatározó módon emelik a színvonalat.”