Amióta Mark Knopfler beleunt a világ stadionjait mindíg újra és újra zsúfolásig megtöltő Dire Straits koncertekbe, csendesebb, nyugodtabb vizekre evezett. Sokan azóta nem is nagyon szeretik, mondván, hogy lassú, egyhangú, unalmas. bővebben
Bill Forsyth angol rendező filmjét nálunk Porunk hőse címmel vetítették. Felix Happer texasi olajmágnás (Burt Lancaster) egy kis skóciai halászfalu, Fernesse határában készül olajfinomítót építeni. bővebben
“Az gondolom, aki egy kicsit is vonzódik a gitárzenéhez, az sosem ment el Mark Knopfler és a Dire Straits muzsikája mellett, hiszen a hajkoronáját és fejpántját levető legendás zenész etalon a szakmában. Sajnos a Dire Straits legendás intézménye már bezárt, de hősünk szólóalbumai még mindig kellemes szórakozást nyújtanak számunkra. bővebben
1993-ban jelent meg a Mark Knopfler-filmzenékből készült válogatás Screenplaying címmel, amelyen a „Local Hero”, a “Cal”, a “The Princess Bride” és a “Last Exit to Brooklyn” egy-egy részlete hallható. (Megjegyzés: a hazai megjelenését követően egyik-másik rádióállomás mint fejfájás elleni legjobb gyógymódot ajánlotta).bővebben
Bár én már több mint tizenöt éve nem voltam moziban, s előtte is csak gyermekkísérőként ültem be a vetítésekre, a jó filmeket nagyon szeretem. És Barry Levinson Wag The Dog című filmje, amit nálunk azt hiszem Amikor a farok csóválja címmel vetítettek, szerintem nagyon jó film. Maró szatíra az amerikai politikáról és az azt támogató médiáról, olyan szereplőkkel mint Dustin Hoffmann, Robert De Niro, Woody Harrelson és Anne Heche. A zenéjét pedig Mark Knopfler írta és adta elő. “Mark Knopfler – Wag The Dog (1998) Universal Int’l“ bővebben